Kisgyermekkori képességfejlesztés

A kora- és kisgyermekkori fejlesztés eredete 

A kora- és kisgyermekkori fejlesztéssel elsők között Glenn Doman[1] foglalkozott, aki 1955-ben létrehozott egy intézetet (The Institutes for the Achievement of Human Potential) az Egyesült Államokban, melynek célja az agysérülésüknek köszönhetően fejlődésükben valamilyen téren (mozgás, beszéd stb.) lemaradt gyermekek fejlesztése volt. Arra törekedtek, hogy operáció helyett valamilyen más beavatkozással ingereljék oly módon a sérült gyermekek agyát, hogy az agysejtek közti kommunikáció felfrissüljön, megerősödjön. Munkájuk során rájöttek arra, hogy az agy fejlődése szempontjából létfontosságúak az olyan alapvető mozgásformák, mint a kúszás vagy a mászás. Érdekes módon azóta arra is fény derült, hogy amennyiben ezt az egészséges gyerekek valamilyen ok miatt (pl. kulturális, környezeti stb.) nem végezhetik, fejlődésük éppúgy lemaradhat, mint sérült társaiké, illetve később tanulási zavarral küzdhetnek.

Munkájuk során olyan egyszerű módszereket fejlesztettek ki, melyek alkalmazásával a sérült gyerekek utolérték fejlődésben egészséges társaikat, sőt, akár felül is múlták őket. E programok közé tartoztak a mozgásra (bizonyos minden nap végzendő gyakorlatsorokra), az olvasásra (meglepően fiatal kortól kezdődő olvasástanítás, vizuális ingerlés), idegen nyelvre oktatás. 

Mára majd minden szülő tisztában van vele, hogy az első pár év döntő fontosságú a gyermek jövője szempontjából. Minden szülő figyel arra, hogy ellássa gyermeke alapvető igényeit, mint az evés, kellemes hőmérséklet, tiszta pelenka és a többiek, azonban az nem mindenkinek jut eszébe, mennyire fontos, hogy korlátlan lehetőséget biztosítson a mozgásra, tapasztalatszerzésre, felfedezésre gyermekének. Pedig egyre több kutatás (köztük Doman és munkatársainak eredményei) támasztja alá az elképzelést, mely szerint nagyrészt ebben az időszakban dől el, hogy a felnövekvő gyermek felnőttkorában mire lesz képes fizikálisan és mentálisan. A gyermek, ha hagyják neki és bátorítják, aktívan felfedezi a világot, agya minden információra nyitott, és bármit képes erőfeszítések nélkül magába szívni.[2]  

Az alapvető képességek az agyi érési folyamatok lezárulásáig, 0-7 éves korig fejleszthetőek rendkívül hatékonyan. Azért ebben a periódusban, mert az emberi agy a születést követő első életévek során a legképlékenyebb. A gyermek születésekor agya a gyermek teljes testsúlyának közel 11 %-át teszi ki, míg egy felnőttnél ez csupán 2,5 %-ra tehető. Mire a gyermek betölti ötödik életévét, agyának növekedése 80 %-ban teljes, hat éves korára pedig lezárul. Idegélettani tény, hogy 7-14 éves korban még tart az idegsejtek vándorlása, így természetesen az ekkora gyermekek fejlesztése[3] (a kisgyermekkor alatt hibásan berögzült automatizmusok korrekciója) sem lehetetlen.

Szakmai szempontból tehát a korai fejlesztésnek nem létezik alsó korhatára. Sőt, mivel számos funkcióterület fejlődése már az anyaméhben megkezdődik, majd az első életév során szilárdul meg, a szakemberek szerint tehát minél hamarabb kezdődik a tudatos fejlesztőmunka, annál jobb.

A Helen Doron módszer mint korai fejlesztés

Minden képesség kialakulása szempontjából létezik egy úgynevezett szenzitív periódus, azaz ezen időintervallumon belül ki kell alakulniuk az egyes képességeknek. A nyelv esetében ez az első 12-13 életév. Ha a gyermek élete első 12 évében találkozik egy új nyelvvel, annak hangrendszerét, szintaxisát (azaz nyelvtani szabályrendszerét) és kommunikációs szabályait különösebb nehézségek nélkül, mintegy természetes módon képes elsajátítani. Ez a nyelvi tudás olyannyira velük született, hogy a gyermekek még akkor is a nyelvfejlődés szokásos menetét mutatják, ha körülöttük nincsenek állandó modellként szolgáló emberek. Feldman és munkatársai[4] 1978-as vizsgálata szerint egy csoport halláskárosult gyermek, akiket szüleik otthon nem tanítottak a jelnyelvre, saját ’házilagos’ gesztusrendszert épített ki és kezdett használni azt megelőzően, hogy megtanult volna szájról olvasni. A kezdetben egyszerű pantomimjelek a gyerekek interakciói során fokozatosan nyelvszerűvé váltak; ráadásul ezek a süket (saját jelnyelvet kialakító) gyerekek ugyanolyan (jel)beszédfejlődési szakaszokon mentek át, mint halló társaik.

Mint a fenti példa is igazolja, a gyermekek kommunikációs készsége és képessége óriási. A Helen Doron (anyanyelvi) módszer tehát nem véletlenül éppen a gyermek kisgyermekkori nyelvi fogékonyságára alapoz; illetve arra, hogy a gyermek számára a kommunikáció nem csupán természetes, de öröm is.

Hogyan is teszi mindezt? Először is a Helen Doron módszer figyelembe veszi, hogy az aktív beszéd a beszédmegértésből táplálkozik, mely a hallás fejlődésén alapul. Ennek érdekében a gyermekét Helen Doron angolra járató szülő feladata, hogy napi kétszer lejátssza a gyermek nyelvi és életkori (érdeklődési) szintjének megfelelő nyelvi anyagot tartalmazó CD-k közül a foglalkozások anyagának megfelelő részeit. Ezt követően a kiscsoportos (4-8 fős) angolfoglalkozáson a Helen Doron nyelvtanár folyamatosan verbalizálja, beszéddel kíséri az óra történéseit; illetve megerősíti, és jelentéssel látja el a gyermek által produkált hangjelenségeket.

A Helen Doron módszer azt is figyelembe veszi, hogy a világ megismerése egyszerűbb a gyermeknek, ha rendszert viszünk a mindennapjaiba. Ezért is fontos tehát, hogy a napi kétszeri angolhallgatás beleépüljön a gyermek mindennapjaiba (meg legyen a helye és ideje, mint pl. a fogmosásnak); illetve a heti egyszeri angolfoglalkozás is hosszú időn keresztül (egy kurzus általában 10-12-14 hónap hosszú) része legyen a gyermek életének. 

A csecsemőkori képességfejlesztéshez (ide tartozik pl. a Baby’s Best Start nevű kurzus) szorosan hozzátartozik a szülővel való együttműködés. Ekkor ugyanis a gyermek még nem képes a szülő állandó felügyelete és odafigyelése nélkül játszani. Így a foglalkozásokon, a nyelven túl, a Helen Doron tanár igyekszik a különböző funkcióterületek fejlesztését szolgáló játékokat megismertetni a szülőkkel, bízva abban, hogy a Helen Doron nyelvórán elkezdett folyamat otthon is folytatódik. Fontos azonban az is, hogy egy 5-6 éves kisgyermek (More English For Infants, First English For All Children csoportok) már el tudja viselni szülei átmeneti távollétét, főleg, ha rendszeresen találkozik kortársaival. Ezért a nagyobb gyerekek szüleit tanáraink arra kérik, hogy az otthoni játék során is biztassák a gyermek önállóságát, ezzel is elősegítve, hogy a gyermek a nyelvórán az ő jelenlétük nélkül is bátran kommunikáljon társaival, illetve a tanárral egyaránt.

A nyelvi közeg megteremtésén túl a Helen Doron módszer számtalan más szempontból is fejleszti a kisgyerekeket. Mivel csecsemő és kisgyermekkorban egyaránt igen fontos a tapintásészleléshez szükséges ingerek biztosítása (hiszen a tapintás olyan elemi észlelési forma, mely befolyásolja az összes többi képesség fejlődését) a Helen Doron nyelvórákon a gyermekek nem csupán akusztikus és vizuális ingerlésben részesülnek (azaz hallják és látják a tanultakat), de meg is érinthetik, adott esetben meg is ízlelhetik az épp tanultakat.

A nyelvórák részét képezik továbbá az ún. mozgásos játékok. Ezek segítségével a csecsemő (Baby’s Best Start kurzuson) visszajelzést kap saját testének határairól, s az őt körülvevő térről (ezekre a tapasztalatokra épülnek majd később a testrészek nevei). A csecsemőknél még a szülők bevonásával történő mozgásos tevékenységek azok, melyek segítségével a kicsi egyensúlyi (vesztibuláris) rendszerének stimulálását igyekszünk előidézni, mely az összes agyi érési folyamatot, így a figyelmet is kedvezően befolyásolja.

Kisgyermekkorban még mindig nagyon hangsúlyos a mozgás, hiszen a stabil, jól megalapozott nagymozgásokra épülnek a finommozgások (pl. kézmozgások, vagy az egészen apró izmok jól koordinált mozgását megkövetelő ún. beszédmozgás). Sőt, a finommozgás fejlődése nemcsak a beszédmozgások tökéletesedésére van befolyással, de a megfelelő szociális érettséget is előkészíti. A Helen Doron nyelvtanár tehát nem csupán arra törekszik, hogy mozgásos nyelvi játékokkal megmozgassa a gyerekeket, de arra is ügyel, hogy bizonyos mozgásos feladatok (pl. elpakolás) során nyújtott önálló próbálkozásaikat jutalmazza (pl. tapssal, szóban, matricával).

A Helen Doron módszerben kiemelt helyet elfoglaló dicséret azért is igen fontos, mert a sikerélmény hatására a gyermek egyrészt szeretni fogja a nyelvtanulást (motivált lesz), másrészt önbecsülése és önértékelése is pozitív irányba fejlődik.

A Helen Doron módszerrel való angoltanulás tehát hozzájárul a gyermek beszéd- és mozgásfejlődéséhez, szociális érettségéhez. Pozitívan hat továbbá a gyermek megismerő tevékenységére, hiszen kíváncsivá és a tanulásra nyitottá, motiválttá teszi. És végül, de nem utolsó sorban, hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek magabiztosan, felkészülten kezdje meg (és végezze el) a kötelességekkel, feladatokkal és követelményekkel teli iskolaéveket.

Írta: Pollák Éva

 




[1] Glenn Doman-nel és a nevéhez fűződő módszerrel foglalkozó honlapok gyűjteménye a www.doman.lap.hu –n található

[2] A Doman módszert felhasználó magyarországi ún. Okos Baba programról bővebben a http://www.okosbaba.hu/az-okos-baba-programrol.html-n olvashatnak.

[3] Az egészséges és fogyatékos gyermekek képességfejlesztéséről többet a www.gekkonet.hu – n tudhat meg.

[4] Ld. Atkinson R. L. (1996/ 1999): Pszichológia. Oriris Kiadó, p. 272  (9.fejezet: Gondolkodás és Nyelv)

 
No announcement available or all announcement expired.